Zirci arborétum

A Zirci arborétum nem olyan közismert, és nem is olyan különleges, mint pl. Jeli, de mindenképp érdemes megnézni. Azért van "leg"-je: ez a legmagasabban fekvő arborétum az országban.

A Bakonyon keresztül vezet az út, ez már önmagában élvezet, apró, nagyon barátságos falvakon keresztül, és gyönyörű tájakon. Útközben pihenésképpen meg lehet állni Csókakőnél, megmászni a hegyet várrom-nézőben.

Az arborétum sokáig a zirci ciszterci apátság tulajdonában állt, ők is gondozták. Érdekes a klímája, hosszú és hideg a tél, a nyár is hűvösebb és nedvesebb az átlagosnál itt.

Ha már elutazik az ember Zircre, nem szabad kihagyni az Apátságot sem, csodaszépek az épületek, híres a könyvtár, a Bakony fafajtáiból készült intarziás asztal és parketta vár, sok érdekes könyv a tárlókban, stb.

Az Arborétumot (szokás szerint) patak szeli át, itt éppen a Cuha-patak, a bejáratnál mindjárt egy kis tavat táplál. A tó partján tarka egynyári és évelő virágok fogadnak. Szép fűzfák hajlanak a tó fölé, a nádban vadkacsák laknak, békésen úszkálnak a tavon. A bejárattól távolabbi részen a tó partján két méter magas ernyős virágú növény csalogat, a levelei is hatalmasak, esernyőként is használhatnánk akár.

Sokféle fenyő, lombhullató fa, rengeteg bokor él az arborétumban, köztük nagyon idős fák is, érdekes alakú törzzsel, koronával. A Bakonyban őshonos fafajták mind megtalálhatóak itt, de rengeteg különlegesség is van, például atlaszcédrus - ami nekem az egyik kedvencem. Sokféle boróka van, nehéz illatukat messzebbről is érezni, és érdekesek a csüngő ágú kisebb-nagyobb fák, például szilfa.

Gyönyörű a sokféle zöld árnyalat, szinte minden egyes fa lombja más-más zöld. A park területén sokféle madár is él, az árnyas ösvényeken sétálva jólesik hallgatni a dalolásukat.

Ez az arborétum amolyan igazi felüdülés, zajszennyezett városi embernek az ott töltött délelőtt felér egy hétvégi pihenéssel.