Ság hegy

Ság hegy

Földtörténete:
A Sághegyi vulkán egy 5 millió évvel ezelőtt kitört tűzhányó maradványa. Az aláhulló vulkáni porból keletkező tufarétegekre bazaltkőzetté dermedt láva települt. Ez a fokozatosan pusztuló lávapajzs tanúhegyként őrzi az alsóbb laza képződményeket. A síkságból kiemelkedő kettős csonka kúp lankáján még a pannóniai beltó homokos üledékeit találjuk. A meredekebb lejtőkön a kráterekből kiszórt vulkáni tufa, a függőleges sziklafalakon a bányászkodás után visszamaradt lávapadok és kürtőkitörések tanulmányozhatók.

Növény és állatvilága:
A hegy kőzettani felépítése, lejtésviszonya helyi mikroklímát alakított ki, amelynek élővilága környezetétől eltérő. A Sághegy önálló flóraszigetet alkot. Jellemző növényei: kökörcsinek, hegyi árvalányhaj, sziklai ternye, selymes peremizs, nagy ezerjófű, varjúhájfélék, fák közül a molyhos tölgy. Értékes állatai: gyászos cincér, rézsikló, vörös vércse, holló. A hegy madárvilágát mutatják be a Csaba József ornitológusról elnevezett sétány táblái.

Gazdálkodása:
A szőlőkultúra nyomait már a rómaiak idejéből ismerjük. A mai szőlőművelés legrégibb emlé-ke az 1562-ből származó pince volt, amelynek gerendája a múzeumban látható. Írásos emlék 1734-ből a "Sági-hegységnek törvényei" című jogszabálygyűjtemény. A hegy nagyobb része ma is szőlő. Bányászat már ősidők óta folyt. A hegy eredeti alakját lepusztító bányaművelés 1907-1957-ig tartott. A munkák teljes gépesítettséggel négy szinten folytak, ezek teraszai ma is láthatók. Az ötven év alatt mintegy 1,7 millió vagon követ hordtak el.